Az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) 1972-ben hozta létre a világ kulturális és természeti örökségének listáját. Hazánk 1985-ben csatlakozott az egyezményhez. Azóta többször is felmerült az igény a Balaton-felvidék egy részének listára kerülésére. Most úgy tűnik, sínre került az ügy.Ösztönözte őket a talán ezzel együtt járó nagyobb odafigyelés, a fejlesztésekre, a megőrzésre jutó nagyobb támogatás, vagy éppen a jelentősebb turisztikai érdeklődés és a belőle várható nagyobb bevétel. Ha nem is ennyien voltak, de szép számmal akadtak ellenzők is. Közülük egyesek a fokozottabb érdeklődéssel együtt járó nagyobb igénybevétel miatt féltették a vidéket. Náluk is többen vannak azok, akik a nemzeti park példájára hivatkozva azt mondják, hogy az előnyeit csak ígérik, de az itt élők valójában majd csak az újabb korlátozásokat kapják.A támogatókat most aktivitásra késztette, hogy január elsején életbe lépett a világörökségről szóló törvény. Ez adta az okot, hogy a Balaton Fejlesztési Tanács (BFT) decemberi ülésén napirendre tűzze az ügyet. Az új törvényről és a tennivalókról Sándor Péter, a Balaton Világörökségéért Alapítvány képviselője tájékoztatta a BFT tagjait. A környezetvédelmi szakértő szerint hazánk a mostani jogszabállyal tette meg azt, amit már 1985-ben, a szerződéshez való csatlakozáskor meg kellett volna tennie: beillesztette a jogrendünkbe a nemzetközi egyezmény alapvető elemeit.

Talán egy kis megnyugtatás lehet sokaknak a törvénynek az a része, amelyik rögzíti, hogy a világörökségi helyszínné válás nem jelent újabb korlátozást a már meglévő természeti vagy kulturális védelemhez képest. A törvény megalkotásának egyik kiemelt célja volt, hogy növeljék a világörökségi helyszínek rangját. Az anyagi feltételek javítása mellett ezt azzal érnék el, hogy már a magyar várományosi listán is csak olyan helyszínek legyenek, amelyek maradéktalanul teljesítik a feltételeket. Sándor Péter szerint a helyszínek száma jelentősen csökken, ha nem készülnek fel megfelelően, akár a térségünkből listán szereplők - a Tihanyi-félsziget, a Tapolcai-medence tanúhegyei és a Hévízi-tó forrása - is kieshetnek.

A várományosság feltétele, hogy az érintett helyszín természetvédelmi vagy kulturális örökségvédelmi oltalom alatt álljon. Ezekre kezelési tervet kell készíteni és azt összhangba kell hozni a helyi rendezési tervekkel. A szakértő szerint ezért a lehető legpontosabban tisztázni kell, hogy mire terjed ki a jelölés. Emlékeztetett arra, hogy korábban többször felmerült az egész balatoni régió együttes nevezése. Az alapítvány szerint ez nem lenne célravezető, ők egy szűkített jelölést tartanának szerencsésnek. Első fázisban csak azokat a helyeket jelölnék, amelyek teljesítik a kritériumokat. A most is a várományosi listán lévők értéküknek, egyediségüknek köszönhetően megfelelnek az UNESCO-feltételeknek. Másrészt természetvédelmi vagy kulturális örökségvédelmi oltalom alatt állnak ami előfeltétele az indításnak. Ebben az esetben nagy valószínűséggel a felülvizsgált várományosi listán fennmaradhatnak a Balaton-felvidéki helyszínek. Sándor Péter szerint ez lehetőséget adna arra, hogy később, akár több lépcsőben is bővítsék a kört.

Legsürgetőbb feladat egy szervezet létrehozása azoknak a munkáknak a koordinálására, amelyek a cím megszerzéséhez kellenek. A munkaszervezet dolga lenne a három helyszín lehatárolása, mert ma ezek is csak részben felelnek meg az előírásoknak. Ha sikerülne megerősíteni a helyet a várományosi listán, jövőre újabb munka lenne a kezelési tervek elkészítése, majd 2014-ben az érintett önkormányzatoknak a kezelési tervekkel összhangba kellene hozni a rendezési tervüket.

- Nincs olyan világörökségi helyszín, ahol a térség nem egyöntetűen támogatná a cím megszerzését. Ezért itt is csak egységes térségi támogatással szabad belevágni a munkába. Az önkormányzatoknak és lakosságnak hiteles tájékoztatást kell kapni arról, hogy az egész milyen kötöttségekkel jár és milyen előnyöket hozhat - fogalmazott Sándor Péter.

Dr. Tamási Judit, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke és egyben a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottságának (VMNB) ügyvezető elnöke első kézből hallhatta az ülésen a terveket. Egyetértett a következtetésekkel, így a helyszínek kiválasztásánál ő is a szűkített jelölést ajánlotta.

- Számítani kell arra, hogy egy nemzetközi testület más szemszögből néz valamit, mint mi. Hiába kedves, értékes valami nekünk nemzeti szempontból, nem biztos, hogy azt Párizsban is elfogadják kiemelkedő egyedi értékként. Ezért fontos, hogy mi valóban kiemelkedő egyetemes értéket javasoljunk a listára - figyelmeztette a BFT tagjait. A Tihanyi-félsziget, a tanúhegyek és a Hévízi-tó forrása szerinte jó kiindulópont a listára kerüléshez és később a bővítéshez.

Itt következik, ami miatt az elején a sínre kerülést valószínűsítettük. A több helyen is zajló előkészítés egy kézbe került azzal, hogy dr. Bóka István BFT-elnök javaslatára a testület felvette az ügyet az idei munkaprogramjába, és megbízták a BFT munkaszervezetét, hogy készítsen előterjesztést a Balaton Világörökségéért Alapítvány által javasolt program megvalósítására.

A világörökség-listán szereplő magyar helyszínek (zárójelben a kategória és a felvétel éve):

Budapest - a Duna-partok, a Budai Várnegyed és az Andrássy út (kulturális - 1987, 2002); Hollókő ófalu és környezete (kulturális - 1987); az ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság és természeti környezete (kulturális - 1996); az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai (természeti - 1995); Hortobágyi Nemzeti Park a puszta (kultúrtáj - 1999); Pécs (Sopianae) ókeresztény temetője (kulturális - 2000); Fertő/Neusiedlersee kultúrtáj (kultúrtáj - 2001); a tokaji történelmi borvidék kultúrtáj (kultúrtáj - 2002).

A magyar várományosi listán szereplő helyszínek:
az esztergomi középkori vár (kulturális); a Tihanyi-félsziget, a Tapolcai-medence tanúhegyei és a Hévízi-tó (kulturális); a budai termálkarszt-rendszer barlangjai (természeti); a visegrádi királyi szék- hely és vadászterület (kulturális); az északkeleti Kárpát-medence fatemplomai (kulturális); a tájházhálózat Magyarországon (kulturális); a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok (kultúrtáj); a komáromikomarnói erődrendszer a Duna és a Vág folyók összefolyásánál; a Tarnóc ősélőhely (természeti); Lechner Ödön független, premodern építészete (kulturális); a római limes magyarországi szakasza a Ripa Pannonica Magyarországon (kulturális).