Hazánkban is hódít az őrület, a Valentin-nap közeledtével piros-rózsaszínbe öltözik a legtöbb üzlet, vagy legalábbis annak egy szeglete; szívecskék figyelnek minket itt is, ott is. Vevők vagyunk az amerikai szokás „megünneplésére”, miközben elsiklunk a lényeg felett?

Február 14-e a szerelmeseké. Ma már mindennek lehet világnapja, – februárban például, a rejtvényfejtőknek is van - így hát ez is „elfér”, de talán túlzott mértékben kinőtte magát, ha lehet így fogalmazni. Eladó az egész világ. A zseniális brit vígjáték címe megfelel a mai állapotoknak, a piac résztvevői igyekeznek „meglovagolni” – a szeretet ünnepe után – a szerelem nagy napját is. Magyarországon épphogy nagykorú a Szent Valentin mítosz elterjedése, (a rendszerváltás után éreztünk rá az ízére) mégis bámulatos, mi mindent el lehet adni vele napjainkban – az emberek pedig vásárolnak, mintha ezen múlna a boldogság. Pedig nem. A szeretet nem csupán egynapos kaland, talán Európában nem kéne „túllihegni” ezt az egész Valentin-őrületet; a XXI. század polgára egyébként is hajlamos bolhából elefántot kreálni, túlzásokba esni, pedig örök igazság: néha a kevesebb több. Nem a szerelmesek ellen vagyok. Viszont egy olyan mában, ahol szokás „elfelejteni” nemzeti ünnepeinket, felesleges „divatból” kapkodni, bájologni, valentinozni. Ne feledjük: szerelmesek lehetünk február 15-én is.

Maradjon csak meg február 14-e a naptárban úgy, ahogy írjuk: Bálint, Valentin napja.