Július 27-én este tíz óra előtt néhány perccel egy felhívás kalauzolt a „Csodák szigetére”. Nem sokkal ezután tíz, kilenc (és így tovább) lufi kidurranása jelezte: itt valami készülőben van, majd a 23 tonnás harang megkondulása elindította az ünnepséget. Lássuk, hogyan folytatódott az este!

A fordulatok, meglepetések, vicces és megható pillanatok éjszakáját egy idilli vidék nyitotta: fehér felhők, zöld fű és boldogság. Majd 965 dobos megjelenése mindent felborított. Az ipari forradalom kibontakozását a földből kiemelkedő gyárkémények, a városiasodó néptömegek bevonulása illusztrálta. A reális és szürreális elemek keveredését végül a kohókban megalkotott öt karika égen való összeforrása oldotta fel. S valóban, mintha a karikák beleégtek volna az égbe. Néma csend lett. Majd üdvrivalgás közepette a „Boldog és dicsőséges”- jelenetbe léptünk át.

Vetítés következett. Egy, a filmvászonról igen ismerős alak futott fel a lépcsőn. A számaira nem is emlékszem, talán 007? James Bond Őfelsége szobájába lépett, majd együtt helikopterbe szálltak. Vajon hová indulhattak? Néhány pillanat múlva a stadion felett cikáznak. Bond ugrásra kész, de illemtudó férfi lévén, átadja a lehetőséget a Királynőnek. Mindketten „kiugranak”, s II. Erzsébet belép a stadionba. Zseniális! Megérkezik a brit zászló is, s a himnuszt ép és sérült gyerekek együtt éneklik.

Bond és a Királynő ugrása

Ha eddig túl valóságosnak tűnt volna a történet, a rendezők a mesék birodalmába invitálták a nézőt, 320 ággyal és megannyi gyerekkel megelevenedik a GOSH, London legnépszerűbb gyermekkórháza. (A jelenetben az ott dolgozók is szerepet kaptak.) Mike Oldfield zenél, míg J.K. Rowling a Pán Péterből olvas fel. A boldog esti mesékből átcsapunk a rémálmokba, a mesék gonoszai riogatják a gyerekeket. Aggodalomra azonban semmi ok, hamarosan Mary Poppinsok tucatjai szállnak alá, megnyugtatva ezzel az apróságokat.

A minden bizonnyal legüdítőbb jelenet azonban csak ekkor veszi kezdetét. A zenekar a Tűzszekerek című film betétdalát kezdi el játszani, azonban a zongoránál egy cseppet sem zenei berkekből ismert figura üti a tamtamot. Mr. Bean! Úgy tűnik, egy újabb kalandját ismerhetjük meg, hiszen fogalma sincs, hol van és hogy került oda. Viszont kitűnően elábrándozik. A néző pedig annyira hatása alá kerül, hogy nem tudja abbahagyni a nevetést!

Ezek után a zene, film, média és világháló útjára tévedünk. Egy szerelmi történet szövevényes - és nagyon XXI. századi – kalandjain keresztül bebarangoljuk az angliai zenei piacot, bekukkantunk néhány filmbe, majd mindez egy kézen, Tim Berners-Lee, a www (World Wide Web) kifejlesztőjének asztalán fonódik egybe.

Ismét egy kis történelem. Az olimpiai láng szigetországi útját követhetjük végig, egészen egy 1948-as kisfilmtől kezdve, az olimpiát megelőző hetven napon át, aktuális helyéig, egy motorcsónakig. Melyet történetesen épp David Beckham vezet.

A megnyitó ünnepség első részének lezárásaképp a szervezők nem felejtettek el gondolni azokra sem, akik már nem láthatták e pompás ünnepséget. A megemlékezést Emeli Sandé a „Maradj velem” című dal eléneklésével (melyet állítólag a Titanic süllyedésekor is játszottak) tette még meghatóbbá. Az énekesnő a fellépés után közösségi oldalán fejezte ki örömét, mennyire büszke rá, hogy a londoni olimpia részese lehet.

Elérkezett a pillanat, hogy a sportolók is bemutatkozzanak. A sort, a szokásoknak megfelelően, a görög csapat nyitotta. Őket az országok angol neveinek ABC-sorrendjében követték a további résztvevők, majd a sort a rendező ország, Nagy-Britannia olimpikonjai zárták. Az ő bevonulásukkor mintegy hétmilliárd papír darabkát zúdítottak a stadionra. A szervezők ezzel kívánták a Föld összes lakóját jelképesen részesévé tenni a megnyitó ünnepségnek.

A felvonulás után az olimpiai zászló is a stadionba került, melyen a betegeskedő hetvenéves olimpiai bajnok, Muhammad Ali is megjelent. Ezek után a sportolók letették az olimpikonok esküjét, majd Jacques Rogge következett. A NOB elnöke köszöntőbeszédében felhívta a figyelmet a doppingmentes versenyzésre és a sportszerűségre, kiemelte az álmok valóra váltásának lehetőségét, a fiatalok utánpótlását valamint azt, hogy a 2012-es londoni az első olyan olimpia, melyen minden résztvevő országnak van női versenyzője is. Beszéde után felkérte a Királynőt, nyissa meg a XXX. nyári olimpiai játékokat.

A nagy találgatások azonban még ezután sem kaptak választ – egy rövidke ideig: vajon ki gyújtja majd meg az olimpiai lángot a stadionban? Helyszíni kapcsolás következett a korábban említett motorcsónakról. A láng már a stadion felé tartott. Immár a szárazföldön, Sir Steve Redgrave kezében, aki a stadionba ötszáz, az olimpiai építkezéseken dolgozó munkás sorfala biztosításában érkezett meg. Hét fiatal tehetség várta őt, akinek a fáklyát átnyújtotta. Így most kézről-kézre adva, a láng körbejárta a stadiont. Végül mindegyikük kezében volt már fáklya, s a stadion közepén egy apró fáklyákból álló szerkezetet meggyújtva egyetlen hatalmas fáklyává egyesülve, az olimpiai láng kigyulladt.

Tűzijáték, s Sir Paul McCartney zárta ezt a lebilincselő megnyitó ünnepséget. Csak szuperlatívuszokban lehet róla nyilatkozni. Azt hiszem, nem bánta meg, aki emellett a program mellett döntött (akár a helyszínen, akár a tévéképernyők előtt). A Hey Jude-ot együtt énekelte a közönség. Így zárult az est, s így kezdődött el ugyanakkor a XXX. nyári olimpia.

Rowan Atkinson felejthetetlenné tette az estét