A mögöttünk hagyott hét legnagyobb horderejű híre kétségkívül a tervezett felsőoktatási változások „jogerőre” emelkedésének lehetősége volt, egyetemi hallgatók és gimnazisták közösen adtak hangot nemtetszésüknek – ki járna jól az új rendszerben, és miért van szükség változásokra?

A megváltó Diákhitel 2

Eddig és ne tovább, talán ez lehetne a készülő új „csomag” mottója – ami szimbolizálhatja akár a keretszámok drasztikus meghúzását is. Hoffmann Rózsa, oktatásért felelős államtitkár kapott hideget-meleget az elmúlt héten, holott minden tervezett újdonság alapját a kormánypárt által kidolgozott Diákhitel 2 adja – Orbán Viktorék szerint ugyanis az új hitelkonstrukció lehet az, ami megmenti a tehetséges, ám szegényebb sorsú fiatalokat az elkallódástól (értsd: lehetőséget ad bejutni egyetemekre, főiskolákra).
Sokakból a hitel szó ellenérzéseket vált ki, ami talán érthető is – hiszen ki szeretné adósággal kezdeni a „nagybetűs” éveit? Ráadásul a kölcsönt korábban igénylők tapasztalatai is riasztóak- többen még 40-hez közel is a diákévek hitelét nyögik. Az elképzelések szerint az új Diákhitel alacsony, fix 2%-os kamattal lenne felvehető, de igazán kifizetődő csak azoknak lenne, akik később a közszférában, vagy valamelyik hiányszakmában kamatoztatják a diplomájukkal szerzett tudást. Újdonságról lévén szó – megint csak elméleti síkon – ilyen esetekben ugyanis az állam átvállalná a végzett hallgató hiteltörlesztését – mint a mesében, mindenki jól járt, járna. A „felső vezetés” legfőbb érve tehát a keretszámok csökkentésének oldalán egyúttal a Diákhitel 2 melletti kiállás is – hiszen mi szükség van államilag támogatott helyekre, ha mindenki előtt nyitott a felsőoktatás kapuja? Egyelőre nem tudni, hitelt érdemel-e a Diákhitel 2.

Minőség, a mennyiség előtt

Eddig, és ne tovább! A szaktárca szerint elfogadhatatlan, hogy hallgatók tömege végül nem szerez diplomát például nyelvvizsga hiánya miatt, vagy hogy többen éveket töltenek el eredménytelenül a felsőoktatásban állami támogatással. Jól felkészített „emberanyaggal” ez elképzelhetetlen lenne: törekvések vannak a nyelvoktatás megváltozatására annak gyökereitől a középiskolai érettségiig; Kérdés, hogy az új modell mennyire lesz életképes.
A jövő heti hivatalos bejelentés még várat magára, az mindenesetre tény, hogy évekkel ezelőtt nagyjából 50.000 állami helyre lehetett pályázni, most pedig – vélhetően - ennek a számnak is csak a töredékére. Kormányoldalról itt a számtalan „értelmetlen” képzéssel magyaráznak, arra utalva, hogy több friss diplomás is olyan papírral a kezében hagyta el az iskolát, amivel később gyakorlatilag esélye sem lesz elhelyezkedni – így következik be az előbbi pályaválasztás után a későbbi pályaváltás. „Magyarországon hiányszakmák vannak, miközben több területen túlképzés folyik” – hangoztatták politikusaink többször e témában. Tulajdonképpen ennek a túlképzésnek szeretnének gátat szabni – pardon, keretet.
Garantáltan felkészült, céltudatos diákoknak járna tehát ezentúl az állami pártfogás – aki kimarad, lemarad, esetleg fizet.

Demonstráció

Régi korokat idéző összefogásnak lehettünk tanúi a hírek kiszivárgása után – egyetemisták sora vonult utcára még így is, hogy semmi sem hivatalos. A vizsgaidőszak kellős közepén, ebben a zord téli időjárásban „harcolni” nagy elszántságról tanúskodik, ám még talán korai – és sajnos a hataloméhes politikai erők számára újabb színpadot biztosít. Az ő jelenlétüket nem, pár apróságot azonban hiányoltam a hétközi megmozdulásokról: például mindenki a 10.000-es szám bűvöletében él, amikor a fix kamat (Diákhitel 2) garantálását bizonyító bejelentés fontosabb lehet(ne).

Eddig és ne tovább – a jövő héten várjuk a végleges bejelentést, mely a következő generáció életére nagy befolyással hat majd. Meglepetésekre nem számíthatunk, a kormány elkötelezett korábban felépített kártyavára mellett – hogy aztán ez erős talpazaton áll majd vagy ingatagon, azt csak az évek dönthetik majd el, vagy ha úgy tetszik a saját bőrünkön fogjuk megtapasztalni.